Addicted and Free - Chinese Character Contemporary Art Space, 2008

Untitled - wood, glass, plastique

Originally, I used basketballs for their better surface adherence to the glass when in the situation of equilibrium, called Untitled (wood, glass, plastic). The basketball and the glass revoked Jeff Koons's Equilibrium Tank which was revolutionary at the time.  Aside from being minimal it had a social, and an individual (foetus-likeness) aspect; likewise, my works have different aspects, I believe. Here I use simple white balls in the exhibited version of the work. This made it more abstract and "modern" as intended. Not only the English sculpture of the sixties (of which I am a great fan), but somehow the basic forms of Moholy-Nagy and the primordial modernists - the square, cross and circle coming through. 

 

A Cím nélkül (fa, üveg, műanyag) kiállított egyensúlyi szituációt eredetileg azért csináltam meg kosárlabdával, mert annak jobban tapad a felülete az üveghez. A kosárlabda és az üveg emlékeztetett Jeff Koons Equlibrium Tank-jára, ami annak idején azért volt újszerű, mert minimalizmusa mellett mind társadalmi, mind individuális (főtusz-szerűség) olvasata lehetséges volt, ahogy úgy vélem, az én alkotásaim sem zárják ki a több irányú értelmezést. A kiállított verzióban egyszerű, fehér golyókat használva az egész absztraktabb, szándékoltan "modern" lett. Nem csak a számomra oly rajongott hatvanas évek-beli angol szobrászat, hanem valahol Moholy-Nagy és az ős-modernista alapformák, a négyzet, a kereszt és a kör is érvényesülnek.

 

Therapism - batterys, styropol, engine, napkin, paper

Therapism The constantly varying installation is a game with disposable objects and materials, often toxic when outside of their designated function. Even human or sexual relationships are not exempt in this system. The waste piles model these relationships, whereby reconnecting the dumped material, its left over - oftentimes significant -energy accumulates.

It might be interesting to take as an analogy to this piece "Honey pump", Joseph Beuys's artwork by which Beuys  makes a proposition to the energy flow of the ideal society  / modells it in an organic way. The circuit of energy flow - which is honey in Beuys's case - is symbolized here by toxic (accumulator-) acid. What is preventive-protective in Beuys, for example the felt - is the implement of isolation and infantilization here, as with the disposable nappies. By building in foam-rubber as if taken from the wall, the isolation and estrangement steps out into the real environment and architectural space.

I have made works earlier referring to the impossibility of energy flow in certain cases, as for example my installation about the former hydroelectric station of Vienna (Damm - Working By Electricity, WUK) or another where I had to install a whole heating system in the exhibiting space in order to make a large propeller rotate, just by the convection flow provided by the radiators' heat (Gallery U.F.F., 2000)

Az állandóan alakuló installáció játék olyan tárgyakkal és anyagokkal, amik eldobhatóak, egyszer-használatosak, funkciójukból kiesve sokszor károsak.
Ebben a szisztémában az emberi vagy szexuális kapcsolatok sem jelentenek kivételt. Az elhasznált szárazelemek ezeket a kapcsolatokat modellezik, ahol az egykor eldobott elemek körbekötve - sokszor igen jelentős - maradék energiái összegződnek.

Talán érdemes felidézni Joseph Beuys mézpumpa című alkotását, amiben Beuys az ideális társadalom energiaáramlására tesz javaslatot/modellezi organikus módon.
Az energiahordozó folyadék Beuys-nál az édes méz, itt mérgező (akkumulátor-) savban kering az áram. Ami ott óvó-védő-gondoskodó, mint pl. a filc, az itt az izoláció, az infantilizáció eszköze, mint a szintén környezetkárosító, eldobható pelenka.
Azáltal, hogy a falból leszedett habszivacs-lemezek is beépülnek a műbe, az izoláció, az elidegenedés a valós építészeti térre és környezetre is kiterjed.

Már korábban is készítettem munkákat, amik az energia-áramlás bizonyos módjainak lehetetlenségével foglalkoznak, mint például az egykori bécsi (Damm - Working By Electricity, WUK) vízierőmű, vagy az az installációm, ahol egy komplett fűtési rendszert vezettem be a kiállítótérbe, csupán azért, hogy a radiátorok áramló meleg levegője mozgásban tartson egy nagyméretű propellert (U.F.F. galéria, 2000).

 

Gazprom -Ikon - styropol, paint (100x70 cm)

Gazprom (Icon) I am deeply interested in semiotic chains, unconscious, unperceived cultural information hidden within our customs and down to the tiniest objects of our life. The tooth has always been the symbol of possession, power and acquisition, its gilded version is a status symbol in Eastern Europe as it is in hip-hop culture. The size and the gilt incorporate how - in the process of semiotic change - the "sacred" is captured by power.

Nagyon érdekelnek a szemiotikai láncok, az életünk legapróbb tárgyaiban vagy szokásainkban észrevétlen, tudattalan, kulturális információ. A fog mindig is a birtoklás, a hatalom, a szerzés jelképe volt, aranyozott változata státusz-szimbólum mind Kelet-Európában, mind a hip-hop kultúrában.
A méret és az aranyozás megtestesíti, ahogy a szemiotikai változás folyamatában a szakralitás a hatalom foglya lett.

 

Drawings

 

Wittgenstein's House - video 1.00 min

The house of Wittgenstein - video - Originally, I wanted to create an "inretinal" film, a situation in which I could see my life's film reeling off, as happens (in most cases) just before death. I hoped to discover this by reproducing the famous scene of a Buster Keaton-film (this scene has been re-interpreted by a black artist called Steve McQueen and also by The Chemical Brothers in one of their video clips).  The creation of the film, its difficulties, the re-installation of the set torn in a storm and the risk undertaken (the 6-meter-wall is impressive but scary when falling), forced me to face continually the irrationality of the project. Therefore, I had to choose carefully the architectural element to confront. I borrowed the austere and pure form of the house, designed by Wittgenstein for his sister, whose proportions ooze the kind of cold rationality which is the exact opposite of the invention which brings this video to life.

 

Eredetileg egy "inretinális" filmet szerettem volna létrehozni, egy szituációt, amiben lepereg bennem életem filmje - ahogy sokaknál közvetlenül életük vége előtt. A híres Buster Keaton filmrészlet újra-produkálásával reméltem ezt megtalálni. (Buster Keaton burleszk-jelenetét a kilencvenes évek közepén Steve McQueen fekete művész és a Chemical Brothers egy video-clip-jében is feldolgozta.) Közben a film elkészítése, a folyamat nehézségei, a viharos időben tönkrement díszlet újrainstallálása, a létező kockázat (a hatméteres fal impozáns, de valóban félelmetes, ha dől) vállalása állandóan szembesített az alkotás irracionalitásával, így nem volt mindegy, milyen építészeti elemmel konfrontálódom. A Wittgenstein által, a nővérének tervezett épület szigorú, tiszta formáját vettem kölcsön, ami már arányaiban is árasztja magából azt a fajta hűvös racionalitást, ami ellentéte e videót létrehozó invenciónak.